Végrehajtási eljárást kezdeményeztünk a Külügyminisztérium ellen, mivel a jogerős bírósági döntés ellenére sem teszik közzé, kik voltak meghívva Szijjártó Péter sajtótájékoztatóira.

Atomtitkot nem őriznek annyira, mint a Külügyminisztérium azt az információt, hogy kiket hívnak meg Szijjártó Péter sajtótájékoztatóira. Előbb próbáltuk meghívatni magunkat, miután Gulyás Gergely ezt a tanácsot adta, de ez nem jött be. Aztán megkérdeztük, hogy kik mehetnek Szijjártó sajtóeseményeire egyáltalán, nem kaptunk választ. Majd közadatigényléssel kikértük a sajtótájékoztatókra meghívottak és az azon résztvevők listáját. Nem adták ki. Ezután a közérdekű adatigénylés visszautasítása miatt indított pert is megnyertük jogerősen, és vártuk a listát. De még mindig nem jött. Ezért végrehajtást kellett kérnünk a Külügyminisztérium ellen. Itt tartunk most.

Ez a téma különösen figyelemfelkeltő, mivel Szijjártó Péter gyakran hangsúlyozza, hogy Magyarországon a média helyzete sokkal kedvezőbb, mint számos nyugat-európai államban. Az Orbán-kormány pedig folyamatosan hangoztatja, hogy elkötelezett a sajtó szabadságának védelme mellett.

A történetünk Szijjártó Péter minisztériumával 2023. július 6-án indult. Aznap egy kormányinfót tartottak, amely a független szerkesztőségek számára az utolsó lehetőséget jelentette arra, hogy közvetlenül kérdezhessenek kormánytagokat, ám a meghívottak körét itt is szigorúan korlátozták. Éppen csak túlvettük magunkat a Prigozsin-felkelés izgalmain, amely Moszkvát célozta meg. Különös fordulat volt, amikor Szijjártó külügyminiszter büszkén megemlítette, hogy a felkelés alatt folyamatosan kapcsolatban állt orosz kollégájával, akit barátjának tart, valamint a háborúban csendestárs szerepet betöltő fehérorosz külügyminiszterrel.

A kérdésünk formálisan így hangzott:

"Szijjártó Péter vajon megosztotta-e a szövetséges kollégáival az orosz és fehérorosz miniszterektől szerzett információkat?"

Az, hogy egyáltalán felmerül ez a téma, világosan utal arra, milyen a feltételezett vagy valós viszonyunk a szövetségeseinkkel. Gulyás válasza pedig nem éppen azt az üzenetet közvetítette, hogy a látszat ellenére minden rendben van a szövetségeinkkel való kapcsolattartás terén.

Javaslom, hogy a külügyminisztert kérdezzük meg. (...) Rendszeresen tart sajtótájékoztatókat, ahol - ha jól értem a médiát - gyakran feltesznek kérdéseket a résztvevők. Tehát Szijjártó Pétert sok minden miatt lehet bírálni, de azzal nem vádolható, hogy elbújna a sajtó elől.

Gulyásra hallgatva aznap azonnal írtam a Külügyminisztériumnak, hogy szeretnénk részt venni Szijjártó sajtóeseményein, hiszen már jó ideje nem hívtak minket. Választ azonban nem kaptunk. Eközben a sajtótájékoztatók a megszokott kerékvágásban folytatódtak. Nem a külügy, hanem Szijjártó Péter Facebook-oldalán indítottak élő közvetítést, ahol a kamera csak Szijjártót és vendégét mutatta. Ha volt is kérdező, az nem hozott sok színt a médiaképbe: közmédia, Hír TV, Magyar Nemzet, ATV (Csuhaj Ildikó) képviseletében.

Szijjártó Facebook-élőin csak a miniszter és a vendége látszódott, a kérdezők soha, ezért azt nem lehet tudni, hogy egyáltalán kik vesznek részt ezeken a sajtótájékoztatóknak nevezett eseményeken. A minisztériummal folytatott féléves, teljesen egyoldalú kommunikációt megunva 2023. december 3-án fordultam közérdekű adatigényléssel a tárcához, arról érdeklődve, hogy mely szerkesztőségeknek küldenek ki meghívókat, és kik vesznek részt Szijjártó budapesti és brüsszeli sajtótájékoztatóin.

Ezek a válaszok közelebb vihetnek minket ahhoz, hogy megértsük, milyen mértékű szabadságot enged a kormány a kérdések feltevésében. Miközben Szijjártó és csapata az előre válogatott újságírókkal zajló "sajtótájékoztatókon" nem vállalnak kockázatot, a rendezvények megszervezése is biztosítja, hogy az érdemi válaszok elkerülhetők legyenek. A Szijjártó és vendége által bemutatott udvariassági körök után következik a „most van lehetőség kérdezni a miniszterektől” felhívás. A kérdéseket - ha egyáltalán érkeznek - összegyűjtik, majd Szijjártó úgy válaszol rájuk, ahogy neki tetszik, a visszakérdezés lehetősége nélkül.

A közérdekű adatigénylés keretében nem a meghívott és részt vevő szerkesztőségek névsorát kapták meg Szijjártóék, hanem valami egészen más:

"Bármely sajtótájékoztató, legyen az hazai vagy nemzetközi, esetén biztosítjuk, hogy minden újságíró valós időben nyomon tudja követni az eseményeket. Ezen kívül a rendezvény után is teljes körű, korlátlan hozzáférést biztosítunk a kapcsolódó anyagokhoz."

Vagyis - ahogy ebben a cikkben összegeztük - megnézhetjük a Facebook live-ot, nem is csak egyszer, hanem ahányszor a kedvünk tartja, ami tényleg a szabadság tetejének tűnik.

Miután "az újságírók kedvükre nézhetik Szijjártó sajtótájékoztatóit a miniszter Facebook-oldalán" kijelentés nem bizonyult kielégítő magyarázatnak, pert indítottunk. Javaslom, hogy olvassák el a per alakulásáról szóló cikkünket, amelyből világossá válik, hogyan próbálta a külügy minden lehetséges eszközt bevetni annak érdekében, hogy titokban tartsa a sajtótájékoztatók meghívottjainak kilétét. Emellett megismerhetik, hogyan állta meg a helyét a 444-et képviselő jogász, Palatics Edit a külügy érvelésével szemben.

A külügy elnyelte a kutya a leckémet, ahogy azt lépésről lépésre kifejtettem:

A különféle kísérletek figyelmen kívül hagyásával a Fővárosi Törvényszék 2024 februárjában, míg a Fővárosi Ítélőtábla 2024 szeptemberében arra a következtetésre jutott, hogy a minisztériumnak kötelezően ki kell adnia az általunk igényelt információkat. Az ügy azonban itt nem zárult le, mivel a külügyminisztérium a Kúriához is benyújtotta a kérelmét. Ám 2025 januárjában a Kúria is a nyilvánosságot támogató álláspontot képviselte, elutasítva a titkolózó minisztérium érveit.

Ezek után vártunk, ügyvédünk február 13-án és május 16-án is küldött felszólítást a minisztériumnak az ítéletben foglaltak teljesítésére. De hiába. Így nem maradt más, végrehajtást kellett kérném a Külügyminisztériummal szemben, hogy kiderüljön végre: mely szerkesztőségek kaptak lehetőséget Szijjártó kérdezésére. Még 2023-ban.