Visky András: A gyermekeink tartottak életben bennünket (Podcast) - Könyves magazin A Könyves magazin legfrissebb podcast epizódjában Visky András gondolatait hallhatjuk, aki a gyermekeink szerepéről és hatásáról beszél az életünkben. Az író és drámaíró
Podcastunk második évadában számos inspiráló vendéget üdvözölhettünk, akik a szülőség és az alkotás izgalmas világát osztották meg velünk. Eddigi beszélgetéseink során megtapasztalhattuk Nyáry Krisztián, Gyurkó Szilvia, Gryllus Dorka és édesanyja, Kőváry Katalin, valamint Cseke Eszter és S. Takács András, Réz Anna, Szentesi Éva és Kiss Heni gondolatait. A legfrissebb, egyben évadzáró epizódban Ott Anna Visky András írót faggatta, hogy felfedezzük a kreatív élet és a szülői szerep összefonódását.
Visky András négy felnőtt gyermek édesapja, és most már a családja hatodik unokáját várja. Az első két gyermeke a román kommunizmus sötét éveiben látta meg a napvilágot, míg a két fiatalabb, ahogy ő utal rá, "a fogság után" született. Ez a háttér világosan tükröződik a gyerekek közötti dinamika megnyilvánulásaiban. Bár mély szeretet köti őket össze, mégis jól megfigyelhető, hogy a két kisebb jobban megérti egymás nyelvét, akárcsak a két nagyobb testvér.
"Én egy átmeneti generáció tagja vagyok. Az első két gyermekem az '86-os és '88-as évek sötét diktatúrájának árnyékában látta meg a napvilágot. Ezek az évek Romániában a kézzelfogható sötétség időszakait jelentették. Gyermekeink adtak nekünk erőt és napi szeretetet, ami fenntartotta az életünket. Ők voltak a pajzsaink a kétségbeesés ellen, megóvtak minket attól, hogy szélsőséges döntéseket hozzunk, hogy egyik pillanatról a másikra pakolni kezdjünk és elinduljunk a határ felé. Ekkor váltam én is a rendszer ellenfele, a családunk pedig az ellenállás közösségévé formálódott. Megéltük a szabad függőség csodáját és különös értékét. Anna, Visky András nagyobbik lánya, után következett egy fájdalmas veszteség, amely '89-ben történt, és amelybe a feleségem majdnem belehalt, a szepszis miatt, mivel nem akartak beavatkozni. A szervezete nem tudta magától kiüríteni a már hat hónapos halott magzatot. Így van egy névtelen gyermekünk, az ötödik, akinek a története valahol egészen máshol folytatódott." Visky András szavai tükrözik azt a mély érzelmi köteléket, amely családja és a Kitelepítés című regényének megírása között feszül.
A podcastban ezekről esik szó:
