Ha nem ügyelünk a részletekre, a mesterséges intelligencia könnyen átveheti a hatalmat korunk egyik legfontosabb kincse, az emberi kreativitás felett.

A figyelem napjainkban talán a legértékesebb kincsünkké vált. Miközben a mesterséges intelligencia új lehetőségeket kínál a munka, a tanulás és a mindennapi élet terén, egyre nehezebb megkülönböztetni a valódi értékeket a zajtól. Az AI hasznos segítőtárs lehet, de csak akkor, ha tudatosan integráljuk életünkbe. Ellenkező esetben könnyen elveszíthetjük azt, amit valójában meg szeretnénk könnyíteni: a figyelmünket, a kapcsolatainkat és az emberi jelenlétünket.

November 25-ei AI & Digital Transformation konferenciánkon AI use case-ekről, üzleti tapasztalatokról, gyakorlati megoldásokról lesz szó egy egész napon át, érdemes regisztrálni az eseményre!

Abraham Lincoln az Egyesült Államok tizenhatodik elnöke, akit ma már gyakran a három legjelentősebb elnök között emlegetnek, egy különleges képességgel rendelkezett. Az 1860-as évek elején, a polgárháború okozta állandó nyomás közepette is képes volt arra, hogy ha valaki belépett az irodájába, akkor Lincoln teljes figyelemmel fordult felé. A beszélgetőpartnere úgy érezhette, hogy abban a pillanatban ő a legfontosabb ember Lincoln számára.

Ez az emberi jelenlét már akkor is ritka erény volt, annak ellenére, hogy a XIX. század embere évente csupán néhány millió szót olvasott, vagy hallott. Egész életében jutott annyi információhoz, mint amennyi ma néhány nap alatt ér minket. Ez pedig komoly terhelést jelent az egyébként is nehezen kontrollálható figyelmünkre. Herbert Simon Nobel-díjas közgazdász már évtizedekkel ezelőtt figyelmeztetett:

Ahol az információ bőségesen árad, ott a figyelem gyakran hiánycikké válik.

- Ez a gondolat most különösen időszerű, mint még soha.

Az emberi agy feldolgozókapacitása nem nőtt együtt az információrobbanással. Egyszerre mindössze néhány egységnyi információt tudunk aktívan jól kezelni, miközben naponta több tízezer inger ér bennünket. A szűk keresztmetszet napjainkban tehát már nem az adat, hanem a figyelem. A valós értéket ma már nem az adja, hogy minden információt ismerünk, hanem hogy képesek vagyunk-e fókuszálni a lényegre. Daniel Kahneman, a döntéspszichológia úttörője így fogalmazott:

A figyelem a legértékesebb erőforrásunk, mert meghatározza, mit látunk a világból.

Az emberi figyelem korlátozottsága manapság nem csupán pszichológiai jelenség, hanem gazdasági kihívás is. A digitális világban az adatok képezik az alapot, de a figyelem az, ami életre kelti ezeket az információkat. A technológiai óriások és a közösségi platformok mind ebből a figyelemből táplálkoznak. A lényeg nem csupán az, hogy mennyi információ vesz körül minket, hanem az, hogy figyelmünket mire összpontosítjuk – és ki gyakorolja a hatalmat felette.

A digitális figyelem új dimenzióba lép, amelyet egy újabb, izgalmas hullám formál: a mesterséges intelligencia. Olyan időszakba érkeztünk, ahol az AI nem csupán a háttérzaj része, hanem aktívan részt vesz a diskurzusban, egyre inkább reflektorfénybe kerülve. A munkahelyek, konferenciák és a baráti beszélgetések szerves részévé vált, ahol mindenki erről a forradalmi jelenségről cserél eszmét.

Ez részben jó dolog. Hiszem, hogy a mesterséges intelligencia mindent át fog alakítani. A munkánkat, a tanulási szokásainkat, a szabadidőnket, sőt még a gondolkodásunk ritmusát is. Ezért természetes, hogy sokat beszélünk róla. De közben hatalmas lett körülötte a zaj. Az AI körüli diskurzusban egyre nehezebb megkülönböztetni, ki az, aki valóban érti a működését, és ki az, aki valódi értékteremtés nélkül próbál a zavarosban gyors bevételhez jutni. Paradox módon éppen az AI-eszközök tették bizonytalanná a határt a valódi tudás és a látszat között. Ma már bárki percek alatt képes látványos tartalmat, elemzést vagy prezentációt készíteni - de ez nem feltétlenül jelent mélyebb megértést. A figyelem új dimenziója tehát nemcsak abban rejlik, mire figyelünk, hanem abban is, kire. Érdemes ilyenkor az elméleti fizikus Feynman tanácsát követni, aki szerint az érti igazán a dolgát, aki el tudja magyarázni egyszerűen.

Fontos, hogy bármennyi tanács is érkezzen, végső soron mi magunk vagyunk felelősek azért, hogyan integráljuk az AI-t a mindennapi életünkbe. Az AI kettős természetű: egyszerre lehet a segítőnk és a riválisunk a figyelmünkért folytatott harcban. Ha nem megfelelően használjuk, könnyen fokozhatja az információs túlterhelést, amit több értesítés, adat és ingertömeg generál, ezzel szétszórva a figyelmünket. Viszont ha tudatosan alkalmazzuk, akkor segíthet a zaj kiszűrésében, teret adva a gondolkodásnak, a mélyebb megértésnek és az emberi kapcsolatok megerősítésének.

Legyünk tudatosak - az első lépés annak a felismerése, hogy a mesterséges intelligencia nem cél, hanem eszköz. Ha tudatosan illesztjük be a mindennapjainkba, akkor képes tehermentesíteni minket a rutinszerű feladatok alól, így több figyelem és energia marad arra, ami valóban emberi, a gondolkodásra, a döntésekre és a kapcsolódásra.

Figyeljünk az egyensúly megteremtésére! A következő lépés az, hogy tudatosan keretek közé szorítsuk az AI alkalmazását. Nem az a lényeg, hogy minden egyes folyamatot teljesen automatizáljunk, hanem hogy a gép ott segédkezzen, ahol valóban hozzáadott értéket tud nyújtani. Ebből a szempontból is érvényes a régi bölcsesség: néha a kevesebb valóban több.

Törekedjünk a jelenlét megőrzésére – lényeges, hogy fenntartsuk az emberi kapcsolatok varázsát. Az AI valóban segíthet nekünk a feladatok gyorsabb elvégzésében, de a valódi megértés, az empátia, az intuíció és a kölcsönös kapcsolódás mélységét soha nem tudja pótolni. Éppen ezért elengedhetetlen, hogy a felszabadult figyelmünket tudatosan ezekre az értékekre irányítsuk, és így gazdagabbá tegyük mindennapjainkat.

Ha a mesterséges intelligencia technológiájához így közelítünk, egy egészen új dimenzióba léphetünk a mindennapjainkban. Az, hogy miként használjuk fel az így nyert időt, végső soron a mi döntésünk. Választhatjuk a még több munkát és a gyorsabb eredményeket az extra profit érdekében, de dönthetünk úgy is, hogy tudatosabban éljük meg életünket, több időt szentelve családunknak, barátainknak, és azoknak a tevékenységeknek, amelyek valódi örömöt és feltöltődést nyújtanak számunkra.

Lincoln titka abban rejlett, hogy minden figyelmét a másikra tudta összpontosítani. A mi titkunk a mai, zajos világban talán az, hogy bátran kihasználjuk a technológia adta lehetőségeket, miközben megőrizzük értékeinket és folyamatosan ápoljuk emberi kapcsolatainkat.